HANGADÓ
2004. MÁJUS 

Megjelent A Spangár kör antológiája

A  művelődési központunk egy évvel ezelőtt határozta el, hogy összefogja az egész térségből mindazokat, akik az irodalmat nem csupán olvasóként élvezik, hanem időnként tollat is ragadnak. Az irodalmi kör Spangár András nevét vette fel. A neves irodalmár Nógrád községben született 1678-ban. Célkitűzésünk abból állt, hogy a kör alapításán túl egy év alatt, a születésnapunknak számítható költészet napjára egy antológiát adjunk ki tagjaink műveiből. Tervünk megvalósult, hiszen a költészet ünnepén bemutathattuk nyomdafriss kiadványunkat. Ez alkalommal adhattuk át a Spangár András díjat is, Dovák B. József remek tűzzománc plakettjét. A díjat 2004-ben Ketykó István költő nyerte el. Felhívásunkra 13 pályázat érkezett, s a bíráló bizottság az ő műveit tartotta a legjobbnak. A Kaláka című internetes lap az alábbi írással adta hírül az egész világnak az eseményt.

Üzenetek, vallomások, strófák
(A rétsági Spangár András Irodalmi Kör antológiája)

Április 11-re, a Költészet Napjára a Spangár András Irodalmi Kör egy antológiával jelentkezett az ilyenkor szokásos, „tisztelgő” könyvek között. A kellemes fogású, külalakra nem hivalkodó kötet a Spangár Kör eddigi alkotásainak válogatásából, illetve a meghirdetett irodalmi pályázatra érkezett anyagból állt össze. Így történhetett meg, hogy kellemesen „csalódhattunk”, mi spangárosok, ugyanis számunkra eddig nem ismert alkotók is jelentkeztek műveikkel. Megismerhettük például Cegléd József egyéni prózáját, ami hétköznapi életünk, emberi kapcsolataink, tulajdonságaink, cselekedeteink visszásságait groteszk, ironikus módon, de irodalmian, sőt már-már „tragikusan figurázza” ki.  Valóban ilyenek lennénk? Valóban ilyenek vagyunk! Megismerhettük az alkotói álmokkal álmodó Major Boglárkát és Szájbely Zsoltot, akik reményeink szerint még jelentkeznek más verseikkel is, a Kör tapasztaltabb alkotóinak véleményét kérve. A Kalákán már bemutatott Spangár Körösök igen jó, erős anyagot hoztak össze a pályázatra, így egymást is sikerült meglepni egy-egy új verssel, egy-egy új gondolattal. 
  Ketykó István verseiben a tőle megszokott magas színvonalon, tartalmas, magvas gondolataival ismét „megdöngette” a „lét kapuit”. Fölösleges lenne bizonygatni emberségét. Ha olvassuk, látjuk:  Ketykó kiforrott, letisztult sorai olyanok, akár egy jófajta bor. Kortyolni, élvezni kell újra és újra. Majnik László a már megismert stílusban, zene nélkül „sírta el” lelkének fiatalon megszenvedett tapasztalásait, bízva a „rakenroll” szabadító hatásában. Szávai Attila ismét rendkívüli mondataival, hasonlataival bűvöli el olvasóit, megcsillantva tehetségének új arcát is a közölt prózájával, ami már-már szinte vers. Hörömpő Gergely szelíd szép szavai megismertetik velünk a világot egy olyan szemmel nézve, ami minden pillanatban az Istent fürkészi.  Topolcsik Imréné Margitka versei akár egy rózsacsokor. Szépek, üdék, színesek, de ha nem vigyázunk eléggé, bizony a tüskéinek hegyes szúrásait is megismerhetjük. S ha megismertük, vérünk is kicsordul. Szomorú? Így természetes. Fedor Norbert az írást „öngyógyításként” éli meg. Nem tud semmi másra gondolni, „csak” a szerelemre, „csak” a társra, „csak” a bolond világra, „csak” a harmat tisztaságra. Szimpatikus? Több annál. Horváth Anna ismét „nehezeket” kérdez. Korából adódik. S közben fiatalsága hanyag stílusában üzeni a világnak, „nem fogok betörni”. Úgy legyen! Majnik Tamás Fanninak szeretné kimondani a kimondatlan szavakat, s hamar ráébredt, hogy „nincs ki leállítsa a világ forgását”. Szavaival ő is fenntartja az állandó körforgást, s jazzt hallgatva „bámul a fejében őrzött Fanni képére”. Tehet mást? Talán. De minek, ha a szerelmet megtalálta? Önmagamról nem ildomos beszélnem, de remélem verseimmel sikerült legalább a szándékaimat átadni az olvasóknak. A méltatás végére hagytam Szunyogh Pált, aki számomra a legnagyobb élményt adta mostani verseivel. Megdöbbentő számomra Szunyogh kifejezőereje, verseinek gondossága és „életszaga”, a hihetetlen beleérző- és átélő-képessége, hasonlatainak, témáinak frissessége, képeinek szellemessége, tehetségének természetessége. Álruhás király ő, örüljünk, ha találkozunk vele, vagy verseivel! A kötetet Vargáné Fidel Ágota fotói díszítik. Akár a képversek. Olyanok. 
  Mindezt az anyagot nagy tapasztalattal összerendezte Végh József, a művelődési ház igazgatója, akinek velünk együtt nagy örömet jelentett ez a munka. Köszönet illeti Varga Nándorné Julika munkáját is, hiszen a háttérben, csendesen végzett tevékenysége nélkül nem jöhetett volna létre „időre” a „mű”.
Végül, hogy irodalom nélkül ne maradjunk, idézek egy Szunyogh verset:
 

Szunyogh Pál:
Vállam ködmönmelegén felejti…

Kíméletlen lassúsággal hintáznak a sorompók 
-zúzmarás kötőtűk a pirkadat ujjai között
ónszürke motringjaiból ereszti rá a köd
a várakozás foszladt, tünékeny fonalát

a villanyoszlopot rögtön magára hagyják a fények
eltűnnek a tuják norvégmintás árnyai a bőrbeteg falakról
végigkrákog a peronon egy másnapos kalauz
zsebében papírpénz helyett ki nem váltott vények

kíméletlen lassúsággal himbálódzik a padon egy részeg
-majd érkezik az asszony – érdeklődő szemű hajnal
két gyerekét hajtja – a harmadikat tereli
s pillantását vállam ködmönmelegén felejti 

mellékpályára irányított félretett szerelvény-bánatok
súlya alatt durva talpfák bordái repednek
-ki nem váltott évek- elírt menetrend-élet
csak futunk; soha nem találkozó sínek- örök párhuzamok

www.retsag.hu
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-