Végh József: Kámor
Miklós Sándor: Kámor
Valamikor réges-régen volt nálunk
egy vár,
A történelem nem említi, ami elég
kár.
Ez a beteg Nógrád megye sokkal többet
érne,
Hogyha aztat kibontanák, minden pénzt
megérne.
A törökverő nagy Hunyadi volt a vár
gazdája,
Ő hagyta ezt ajándéknak Jenei Andrásra.
A várnak a hamvait már elmosta a
zápor,
De a hírnév nem veszett el, a vár
neve volt Kámor.
A múlt századba a költőink is szépen
írtak róla,
Ha az a könyv nem veszik el, minden
másképp volna.
A síromra se ne hozzanak egyetlen
virágot,
Ha ez az ügy elkallódik, nem lát
napvilágot.
A börzsönyi hegyláncnak tán egyik
legszebb hegye,
Ezen volt a régi szép vár, ez még
Nógrád megye.
Itt született Madách Imre a költő,
s Mikszáth Kálmán,
Hínevet kell, hogy szerezzen, nem
maradhat árván.
Nagy szükségünk lenne nékünk egy
igazi régészre,
Mindegy lenne minékünk, hogy ki venné
ezt észre.
Egy megyének se az országba nem volt
ilyen vára,
Üvegtornyai látszottak Pestre és
Budára.
Itt álljunk meg egy kicsit egy rövidke
szóra,
Innét járt a vezér lánya a zsibaki
gyógytóra.
Gyógytó volt ez valamikor Mátyás
idejébe,
Csoda, hogy a külföldiek nem vették
még észre.
Kurtabércen volt hozzá a gyalogút
a várból,
Ilyen gyógyszer a strummára sehol
nem volt máshol.
Párbajt vívott Kálmán herceg egy
álarcos lovaggal,
Legyőzte őt az álarcos, több is lett
egy bajjal.
Amikor a katonaság elhagyta a várat,
Egy önkéntes ottmaradt még, bezárta
a zárat.
Hogy ne tudja meg soha senki, a kijárat
helyébe,
Egy nagy követ göngyöltek a vasajtó
elébe.
Ajtót, követ a katonák földdel letakarták,
Megtalálni ezt a helyet már sokan
akarták.
Hogyha mi ezt megtalálnánk, kinyitnánk
a zárat,
A Miatyánkot is elmondanánk biztosan
egy párat.
Miklós Sándor verse megjelent a
Diósjenői Helytörténet, 1994-ben megjelent, Rímfaragók című 2. kötetében.
|