Ékes Gyergyó

2021.10.08.

Nyomtatható változat >>>

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes már több alkalommal vendégszerepelt városunkban. Magyarországi turnéjuk során mindig egy biztos pont a rétsági művelődési központ színpada. Idén 7. alkalommal gördült be a társulat turnébusza az intézmény művészbejárójához. A szervezésben idén is oroszlánrészt vállalt a Kereplő Néptánc Egyesület.
   Szokás szerint nagy érdeklődés kísérte az előadást, és a visszajáró lelkes résztvevők majdnem telt házzal fogadták az Ékes Gyergyó című produkciót. (Az hogy pótszékeket idén nem kellett elhelyezni, talán a fenyegető járványhelyzet miatt van, no meg azért is mert a napokban több tömegeket mozgató művészeti esemény is szerveződött. Éppen azért, nehogy egy esetleges zárolás miatt a későbbre tervezet műsorokat le kelljen mondani.)
     Azt talán nem is kell említeni, hogy az együttes abszolút profi, minden tekintetben. A csíkszeredai együttes, 1990 óta, mint hivatásos intézmény, ennek szolgálatába igyekszik állítani színpadi munkáját, hétköznapi tevékenységét és ünnepeit. A magyar népi kultúra feltárása, hiteles bemutatása, népszerűsítése és átörökítése. Arról ismerszik meg a Hargita Együttes hivatása, hogy e célt nem téveszti szem elől.
     Amint elcsendesedett a közönség, elsötétedett a nézőtér, kigyúltak a rivalda fényei egy különleges, mozdulatlan élőképpel vette kezdetét az előadás. Mintha egy festményt látnánk, meg szobrokat. Aztán sorra elevenednek meg a kép alakjai, előbb egy pár kezdett táncba, majd egyre többen kapcsolódnak be abba a műsorfolyamba, amely végig megtartotta lendületét. Az egyes jelenetrészek egymásra épültek, egymásból alakultak át, miként a kiváló tervezői elképzeléssel megvalósított színpadátrendezés, díszletváltás. Mindezt jól segítette és izgalmassá tette a fények gyönyörű alkalmazása, folyamatos átváltása. Amíg a színpad egyik sarkában zajlott egy táncjelenet, addig a másikban - mintegy természetes mozdulattal érintve - megmozdultak a díszletelemek és átrendezték a pódiumot. Így ment a táncfolyam egész előadás alatt. Kérdezhetné valaki, hogy miképpen lehet ezt bírni egyfolytában. Tulajdonképpen sehogy, még akkor sem ha profi táncosokról van szó. A rendező azonban úgy szerkesztette meg bemutatót, hogy legyen lehetőség lélegzetvételnyi pihenésre. Hol egy zenekari betét, egy szólóének, máskor csak a lánykar, később a legényes kötötte le a figyelmet, ilymódon fel sem tűnt a közönségnek, hogy a folyamatos, egymásba kapcsolódó jelenlét alatt is cserélődött a művészek csoportja. Volt persze olyan is, hogy beszédes elem épült a műsorfolyamba, ízes székely történeteket hallhattunk a beszélgető komáktól.
     A gazdag szín és fényváltások mellett, az autentikus viseletben végig valódi élményt nyújtottak a közönségnek. A fináléban a többszöri vastaps közepette Simon Katalin igazgató meghatott szavakkal köszönte meg a vendégjátékot. Ahogy mondta, egy kicsit otthon érezte magát, hiszen valaha ennek az együttesnek volt táncosa, és ez örök emlék marad számára.
     Az előadás fő erénye éppen a mozgalmasság, így aztán bajban van a tudósító, aki csak állóképeket tud válogatni a látottakról. Azért igyekszem néhány jellegzetes pillanattal emléket állítani az estnek, és tudósítani azokat is akik nem tudtak eljönni. Aki mozgásban szeretne viszontlátni egy rövid ősszefoglalót, javaslom a youtubon található filmrészletet, vagy más produkciókba is betekintene, ugyancsak ezen a videómegosztón talál felvételeken.
     Lesz még a közeljövőben színházi élmény ezeken a deszkákon. Október 14. csütörtökön a Déryné Társulat bemutatja: Déryné ifiasszony című népszínmű előadását. Érdemes időben lefoglalni a helyeket.