Majnik Tamás

 
Fanni mosolyog

Szalagosmagnón üres
orsó forog körbe és
körbe, mert senki
nincs, ki leállítsa a
világ forgását.
Zöld. A fű és a fa
lélegzetet ad. Csorgó
folyóból növekszik a 
fagyos tenger, hol
a kopott hajók
viharkürtje a legszebb
muzsika.
A köd telíti
láthatárig a nehéz levegőt.
Árnyak repülnek
keresztül a veremnek
látszó nappali éjen.
Csordultig van a tenger vize.
Egy apró hazugság,
s elönt mindent, mit
emberi kéz alkotott.
Üreges fa rejtekhelye
a holló párjának.
Erdőtlen képek borítanak
be saroktól sarokig
minden szobát.
Vénasszonyok csacsognak igaztalan
szavakat egymás hazug
fülébe.
Fanni mosolyog fentről.
Esik a nedvesség
a fekete felhőkből.
Sürgősen egyetek édes süteményt
elhízott malackák elkerülni
a fenyegetőn villogó henteskést!
Döfés.
Vér.
Nyers hússzag.

Add mindkét kezed!
Fogd erősen a lelkem!
Nyisd ki az ajtót, 
had eresszem
útjára a jövő kimondatlan 
szavait!
 

Álomzene

Lágyan suhanok magasban
a felhők simogatásában.
Öröm nyílik köztük,
sírással felelnek.

Érzem a csókos esték
önfeledt együttlétét,
bár nincs csók,
se gyertyafényes esték.

Házibort kortyolgatok a 
kerti asztalnál, s
meglátogat a magány
félelmetes sokasága.

A fejlődés percek alatt
újrateremti a végtelent,
és eltünteti a
csodálatost, a megfoghatatlant.

Keresztény papokkal
eszmei kérdésekben vitatkozom
míg csavarognak
pajzán gondolataim.

Falakat kopogtatok titkos
ajtókat kutatva, mert a
fal mögött a képtelen
festő festménye hívogat kacagva.

Sorakozom a régi iskolánál
újra nyolc évesen,
hogy ne gondoljak
a gyári munkára.

A réten friss cserepes 
virágot szedek, hogy
holnap neked adhassam
anyák napjára jelképesen.

Ridegen hülyéztem le a
futballbírót, s küldtem
szerényen vissza valahová.
Ma is Pornósztárral hálok.

Újat nem mutat a
tv villogó képcsöve.
Hiába szólítok szellemet.
Vízzel oltom kiszáradt torkom szomját.

A szívem serceg, mint a
karcos bakelit lemez,
mert Fanni című dalát
egymás után újra játssza.

www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-