A Tsz-eket nagy nehezen összehordták /tudjuk/, nekibuzdultak /tudjuk/, kínlódva sikereket is elértek /tudjuk/, itt-ott világszínvonal is létrejött /nem nagyon akarjuk tudni/, melléküzemágakat soroltak magukhoz /tudjuk/, aztán "kilofaló" rendeletek jöttek, visszafogyott az egész, majd jött a nagy BUMM!, és sínre tették őket, pontosan a C vágányra.. Az egész tábor takarosan összedőlt. Nagyon tudjuk.
     Az ipari üzemeket újra életre keltették, nem kevés emberi tragédia árán, aztán nekibuzdultak, hogy új élet sarjadjon a sziken. Mondjuk Dunapentele, Ózd, Százhalombatta, Salgótarján, stb… Tudjuk. Itt-ott világszínvonal is megcsillant, de jöttek a "kilófaló" rendeletek…stb. Tudjuk. Aztán beütött a nagy BUMM,…stb.
     A boltokat, mozikat, stb., magánkézből áttették a Nagy Közös többes szám elsőbe, aztán nekibuzdultak, sikerek, itt-ott, visszafogyás, Goren-je, BUMM,… stb.
     Lajka után Gagarin is repült, felépült néhány Csernobil és elsüllyedt néhány atom-tengeralattjáró. Lenin élt, él és élni fog, miközben Brezsnyev meghalt, meg Csernyenkó is, és Kutyafülű Aladár, Mao még viháncolt egy kicsit, Hó apó meg harcolt, mint Castro, csak másképpen.
     Mi meg? Előbb bolondoskodtunk "Nekimentünk a falnak", megsi-mogatták a buksinkat, aztán kavartunk egy l956 nevű fogalmat, amely-ben a hűbériség visszaállításától, a szocializmus félfordulatán át, a sza-badelvű piacgazdaságig minden volt, hogy legyen minek örülni és ve-szekedni l990 után. Pedig… Valahogyan, de éltünk. Úgy éltünk, hogy nagyobb területen vetettünk búzát, de kevesebbet jelentettünk be, mert így a hektárra eső terméshozam versenykategóriájában, esetleg dobogó-sak lehettünk. Mintha az ellenőrzés is le lett volna vajazva. A háztáji földre áttévedt a közös traktor, persze szerszámostul. Az elnök is így csinálja! Egy-egy. Ha lett egy Zsigulid, a gépműhely gőzborotvája ala-posabban takarította meg, mint az asszony vasárnap délután, s ha már ott volt, hát egy kis zsírzás, a bal első csapágyra, stb…
     Mondjuk egy házgyári munkás biztos csináltatott "odabenn" egy betonvasból készült virágtartót. "Az asszony szereti a virágokat." Persze szigorúan csak hulladékanyagból/mármost, ha egy hatméteres szálból levágnak egy métert, az csak nézőpont kérdése, hogy melyik tetszik hulladéknak./ A szerszámraktárban a MÉH telepről lopott, elkért kombifogót gond nélkül újra cserélték, nagyobb vagy sorozatos tételnél már a fél lityi házipálinka dukált. Mindig egy-egy volt az állás, úgy éreztük minden le van vajazva s tulajdonképpen ez az élet rendje.
     Valahogy mi mind jól jártunk, pláne, ha Volánbusszal jártunk! /"Józsi! Meg akarsz dögleni? Gyere a Volánhoz!" - drága Hofi Géza. Abban a szezonban amikor vonat és busz találkozása mindig a vasúti átjáróban történt./ Mert abban a korban 30 km-es körzetben busszal utazgatni önmagában véve is nyereség volt. A sofőr nem adott jegyet, az utas meg a jegy felét fizette. Egy-egy. Így jártunk, s mi mind jól jár-tunk - gondoltuk sokáig. Ám jött a nagy BUMM! A robbanás okozta lökéshullámok -a fizika törvénye szerint- nemcsak a sok szemetet so-dorta szét és össze újra, hanem a pöcéből a szar is följött! Márpedig azt el kell takarítani, különben mit szól Európa!? Na! Abban az időben sokaknak legfőbb gondjuk a pártalakítás volt, másoknak az előszobatü-kör mögé suvasztott keresztlevél előbányászása, s voltak még páran akik a padlásdeszka alól kibányászott árpádsávot vakszolta újra, így nem csoda, hogy a takarításra csak a fauna fele volt csak elérhető, s ezek voltunk MI. /Posztmodern történészek szerint Árpádék nem azért voltak heten, mert ez volt a szerencseszámuk a Kenon, hanem mert hétféleképpen gondolkodtak.de csapatszellemben./ Ennek analógiájára a MI három részre szakadt, MIvel, hogy az M testesebb, mint az I; így lettek a Megmaradtak abban az agymenésben amibe beleszülettek és az Inkább újra kell gombolni a kabátot jellegű emberek. Ez a kettő-aránylik-az-egyhez jellegű felállás komoly tudósokat próbára tevő rej-telem; miként képesek mégis állandó keveredés mellett, viszonylag békésen, taglózásmentesen élni!? Itt nem mondhatjuk, hogy egy-egy, itt csak azt lehet mondani, hogy kettő-egy. E kérdés lélektanát picit félre-tolva nézzük előbb  az archetípusokat.
     M: megmaradtak abban az agymenetben, amibe beleszülettek. Ők ma is komolyan azt gondolják, hogy az akkori egy-egy az teljesen a fair play szabályai szerint volt. Ahol /kicsit/ mindenki sáros volt, ott még a Szűz Mária sem lehetett szeplőtelen, meg egyébként is, ezt csak a papok mondták, nekik meg az volt a dolguk. Az alaphelyzethez térve: a Volán volt, van és lesz - ez faktum. Mivel nekem kevés a fizetésem, ezért, ha nem adok jegyet és csak a felét kérem a viteldíjnak, így segítek a csóró-kon és én is jól járok. Ha jobban belegondol az ember: ez egy összetet-tebb agymenet, mint a közlekedési szabályok elvárható betartása és az utasok megfelelő be is és kiszállításának a biztosítása. Ez /a hétköznapi agy szerint/ rafinéria, ám /egy magasabb összefüggésben/ nembeli tevé-kenység, azaz a humanizmus legtisztább formája.
     I: inkább újra kell gombolni a kabátot. Nos, ez egy kicsiny, ám problémás csoport. Azért problémás, mert zömük utas és létük önmagá-ban véve is irritálóan hat az emmesekre, hiszen olyan vékonyak, töréke-nyek, nyivákolósak, meg nem lehet beléjük akaszkodni-kapaszkodni, ők csak vannak, mint az útszéli jegenyék és hát… hát a tetejében az ég felé néznek és gondolkodnak. Olyan hülye ábrázatuk tud lenni, mintha min-dig azon huncutkodnának, hogy most bepisiljek vagy ne! Márpedig buszon…! Na ne! Szóval ezeknek egyre gyakrabban jut eszükbe, hogy az az egy-egy simán egy kettő-nullás vereség volt, mert mind a két ta-lálat öngól volt. Ahhoz képest, hogy a nagy abcben csak egy nagytalpú-nagyfejű vékony I betű, mintha az összes virágállvány a fejüket nyomná és oldalukon valamennyi kocsikenőcs undorító nyálkája folyna le. Nemcsak hogy szégyellik magukat, de valami érthetetlen bűntudatuk is van, amiről pontosan tudják, hogy ezt nem nekik kellene érezni, de mé-gis érzik s ez tovább emészti amúgy is karcsú testüket.
     Koppány közben föltámadt s munkaviszonyt létesített a Volánnál. Mi mással lenne magyarázható, hogy a jegy nélküli utazás viteldíja a nagy BUMM-ot követő két-három esztendőre hetvenöt százalékra emelkedett? E növekmény egyenesen arányos a humanizmusba csoma-golt önzéssel s mint minden hatás visszahatással jár /pláne, ha a muskolat körte mennyisége megcsappan - vigyázni kell a maradékra!/, így a Volán minőség egyenes kaszával kószált a járatok között. Ki közel volt: elérte. Mert "minima calcula" olyat nem tart fenn az ember, ami-nek értelme nincsen! Egy-egy, gondolta a producer, de a buszsofőrök projektje maradt, s olykor nem átallottak valamilyen színű szalagot is kötni a járművek antennájára, szolidaritásukat bizonyítandó. A sztrádá-nak alig nevezhető sötét szalagon a szembejövő járatok vezetői egyez-ményes, mondhatni "általános egyenértékes" kézmozdulata maradt: van a vonalon ellenőr vagy nincs. "Jönnek a hírek   "
     Emmék járatcsökkentő technikája odáig fejlődött, hogy az Inkább új-ra gombolom a kabátot jellegű világ megalázottan várta, mikor lesz a mostani l965-ös állapotból l984 /no nem egészen Orwell!, de valami legalább / /"Legalább mozogjon! Gyerekek! Vagy valami! Legalább úgy tűnjön!"/ Bár l965-ben még volt mallér, bémallér, a csákó később jött be. Most se egy forintos, se két forintos, se öt forintos - Koppány kivonta a forgalomból /kivált téliesített átmeneti kabátban felszállókkal és diákutazókkal szemben/.
     MI mindannyian számos menetjegyet ismerünk a Volán működteté-sében, amit többnyire a javítóműhelyek barkácsoló hajlamú alkotói által készített szekrénykék felett, a pilótaülés mögötti plexifalra ragasztva látunk, dizájnosabb viszonylatban egy lepukkant poroltó és egy kol-bászfüstölő rúdra emlékeztető seprő társaságában. Egy típus hiányzik: az állójegy, pedig igény lenne rá.
Micsoda skandalum lenne fsz.3.sor 12.szék áron állójegyet adni a Nemzetiben egy Hamlethez!"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait; vagy ha…" E lételméleti kérdés a Volán vonatkozásában korántsem haszon-talan! /"Józsi! Meg akarsz dögleni?! Gyere a Volánhoz! Vár a MÁV!"/
     Tekintve, hogy számos vonalon csökkentették a járatok számát, ám még sok visszafogott fűtésű buszjárat működik /lehetőség szerint a leg-kevésbé sem kompatibilis módon csatlakozó társaikhoz/, valamint a valóban nagy forgalmat lebonyolító, fővárosba nyomakodókat is kar-csúsították, így már eléggé behatároltak a szűkítési lehetőségek, elte-kintve most a Drákonitól. MI /nem kevésbé a fentiekből adódóan/ ren-delkezünk még annyi civil kurázsival, hogy écákat adjunk a fáradt me-nedzsmentnek.
     1. MI úgy gondoljuk, hogy a buszokban az ülések léte diszkriminatív. /Milyen alapon üldögél a kisebbség?/ Ezek kiszerelésével többszörös eredményt érnénk el: a, több álló utas befogadására lenne alkalmatos a jármű; b, a kiszerelt ülések az amúgy szolgálati autóval rendelkező Vo-lán vezetők csemetéinek a crossautóiban biztonságosabbak lennének, c, megfelelő számú járat csökkentésével nő az álló utasok egy buszra eső hányada, így egy hirtelen fékezés sem jár azzal a veszéllyel, hogy a közönség netán eldől. MI úgy gondoljuk e projekt topmondata lehetne: "Állunk rendelkezésre!"
     2. MI már hozzászoktunk kis falunk ABC-jében az ajtóra tett papir-kához: kristálycukor lédig kiszerelésben l58 Ft. Amúgy l62. Ez magya-rul azt jelenti, ha valaki ömlesztett formában, pl. 25 kg-os zsákban vesz valamit az olcsóbban jön ki. Ezt átfordítva a Volánra: az utasokat rá kell szoktatni, hogy tömbösödjenek. Például: van egy járat, ami mondjuk Salgótarján-Endrefalva-Szécsény- Balassagyarmat- Rétság-Vác-Budapest vonalon közlekedik. Értelemszerűen Salgótarjánban tömbösen az első szektorban vannak a Budapestre igyekvők, aztán a Vácra igyekvők és így tovább Ennek számos praktikus előnye mellett külön kiemelendő, hogy az éppen a Közgazdaság Tudományegyetemről kimaradt sofőrnek nem kell összevissza /a felszállók sorrendjében/ kerregtetni, vagy beütni az amúgy teljesen vagy félig analfabéta, /akarjuk mondani/ automata gépbe az útirányt, csak egyszer, tömbönként.
     Miután MI maradtunk aMIk voltunk, így kevés az esélye annak, hogy további spórolási elgondolásainkat komolyan vennék, mert akkor tán még megérnénk azt is, hogy a buszsofőröknek nemcsak diesel üze-mű magánautójuk lenne, hanem esetleg benzines is. Meg aztán a szer-kezet /minden diákot utáló pedagógus, minden beteget utáló háziorvos, minden utast utáló buszsofőr, etc, etc./, amit modernizálni, netán huma-nizálni kellene, előbb-utóbb a falhoz ér, ahonnan nincs tovább, illetve ahol már csak a nem-lét semmije van, a titokzatos folt, létünk halovány lenyomata.