Egy reggel később ébredtem a megszokottnál. Ember vagyok. Az emberek gyakran később ébrednek, túlfeküsznek halottkeltő vekkervisítást, ha nehezet álmodtak. Ember vagyok, aki később ébredte meg a napot, egyiket a hétből, pontosabban az elsőt az ősi sorban. Azt a napot, mely oly leverten fogadta nehéz, hajnalig húzódó álmomat. A vasárnapokból induló éjszakák nem alkalmasak álmodásra, ilyenkor csak pajkos idétlenségek, hagymázas emlékfoszlányok, révületes zagyvaságok tudnak kommandírozni koponyánkban, meg-megszakadó szuszogásokat eregetve a szoba fülledtségébe. Nehezet álmodtam, később ébredtem. Megesik ez másokkal is a földön, olykor egyszerre elképesztő számú embertömeggel. Ugyanis egyesek szeretnek történelmet formálni, gyakran túl mohón és sok rosszindulattal, betegesen. Gyanúsak az ilyen alakok. Több kötetre akad belőlük jól trenírozott könyvtárak időtálló készleteiben. Milyen jó ez a három betű: idő… Szóval, néha országnyi népség ébred bele kábultan egy levertsége ellenére jó előre biztosított üzemelésű hétfőbe. Higgye el az olvasó, az idő szavatosságát a legjobb szakemberre bízták, aki komoly gyakorlattal végzi dolgát, nem adva esélyt az áru korai savanyodásának; nem érdeke ez, elhihetik, és egyébként ámulatba ejtő referenciákkal bír értesüléseim szerint. Ha belegondolok, nem is nagy dolog egy világnak időt adni, időzítés kérdése csupán. Nem kell más, mint egy szép nagy rakás másodperc, amiket az avatott kéz jó időben és jó helyen szépen egymás után felfűz egy fonálra, mely lágyan úszik az űrben, mint tavon a pókháló. Ennyi az egész. Nagy lendülettel, gördülékenyen megy a munka, alapanyag van bőséggel, várhatóan hibátlan leltár lesz táblázatba szedve abban a nem várt esetben, ha már a termék nem talál érdeklődést. A vállalkozás sok másikkal ellentétben könnyen indult, iramodik, ahogy kell, a piac jelenleg óriási. Továbbá lényeges, hogy az indulásnál nem voltak finanszírozási zavarok, a tervezés is jól ment, tehetséggel és odaadással. Aztán csak meg kellett gyújtani néhány csillagot…
Később ébredtem, mert nehezet álmodtam.
     Az éjszaka langyos sötétjében lebegve szóltam valakihez. Megkértem az ismeretlent valamire: ideje lenne szólni már az angyalnak. Ugyanis nem ártana srófolni a csillagokon, nem túl sokat, csak annyit, hogy az emberek álmaikig világítsanak… Ehhez háromnegyed fényerő bőven elég szerintem.
     Gyakran gondolok arra, hogy mily szép lenne hetekig, hónapokig aludni, álmodni mélyen medvemód. Irigylem a medvéket. Irigylem medvebarlangjukat, ahol téli medveálmukat alusszák, melyekben medveszagú angyalok szaladnak duzzadt húsú erdőkben, önfeledt.