EGRY ARTÚR
Disznótor
Véres a hó. Gőzölög a hajnal.
Lucskát a bélsárnak és a vérnek
Már beledagasztották a földcipóba
Vidám családapák és feleségek.
Mint valami tészta úgy kel a sár.
Az üstben lassan fő még a kása
Pálinkától és zsírtól síkos a pohár
Ilyen ez, Kelet-Európa hálaadása.
Budapest 2005
folyó vagyok
folyó vagyok, sebes ágaim
tengeredbe lenyúlnak,
feszes öbleidben hullámzó álmaim
tornyosulnak,
mélységed megragad, lehúz spirális
muréna szája,
öled magába zár, mint mindenség hatalmas
tojása,
egy vagyok veled, testem eloszlik
benned pontról-pontra,
örökre elválaszthatatlanul atomról-atomra,
vizeid sós ízét szomjazó nyelvem
takarja szádon,
gyöngy fogaid nyomai apró kagylók
a folyamágyon.
Budapest, 2005-12-27
hiányod megárad
ne ragadj magadhoz pók-szálú
rugalmas kötelekkel,
felforró valóddal, örökre lüktető
vérereddel,
vibrál bennem, reszket a hús-vér
vágy, mint a gyertya lángja,
ahogy a lámpa fényét az esetlen szél
szétszitálja,
hiányod megárad, sodor a vágy csigás
örvényekkel,
taszíts, taszíts el engem örökre,
lökj el a kezeddel,
fojts, ölj bele sejtjeim ősvágyú
mélységes tavába,
hadd szabaduljak, hadd meneküljek
tiszta-kék magányba!
Budapest 2005-12-06
ne féljetek
a tavon egy maroknyi hó úszik,
vágyunknak öröme ez,
elbírni, ha lehet,
szemérmesek vagyunk,
mint a tavalyi ákác,
kihajtott virágunk fehér,
kihajtott ingnyakunk fehér,
ne féljetek,
ne féljetek,
itt mindig inni kap,
itt mindig enni kap,
aki ideér.
a szomorúaknak
keserű,
méz-sárga serből szürcsölök
e kerti asztalnál, ellennék reggelig,
ahol
a csillagok a sötét fű között
hajnalban fényüket egyszerre meglelik.
megvagyok,
más szóval: – mindez tényszerű –
amint feszül a húr, az Isten ujjbegyén,
mikor
a vállához szorítva a hegedűt;
magának játszik a mindenség peremén
de mennyi
mindent kibírhat az ember
egyetlen éj, amíg a késeket fenik,
ahogy
a narancsfák az érő teherrel
kínjukban a földet keményre verdesik
Budapest 2005
|