HÖRÖMPŐ GERGELY


A kabasólyom

Kabasólyom vitorlázott a Csóványos felől,
az orvvadász sunyin leszedte őt.
Szigorú szemmel nézett, szárnya
erőtlenül csüngött alája,
csak karma fogott konokul.
Sárga szeme hatalmasra megnőtt
és tükörré vált pupillája,
sokatmondón, haldoklón nézett
a tőle független élő nyárba.
E tükörben évszázadok játszottak,
nyugalmas évek, aztán rosszak,
süveges kis emberek raboltak,
és "kontyosok" öltek, fosztogattak,
német zsoldosok dáridóztak,
Dózsa-Györgyöket föláldoztak,
nép fiai őrjöngtek, imádkoztak.
De mindnyájan rabszolgák maradtak,
úr és paraszt, proletár és gyáros,
rabszolgatelep, falu és város,
tankok robogtak, majd bombázók
hozták el nagy hangon a zárszót...
ország szakadt, a szív repedt,
kaba a védőszellem leesett.
Egy tollhalom lett.
Sokszor gúnyolt turul.
Hogy zúg a szél...
lélegzik konokul.
A csőre, karma még most is acél,
hős jelleme örökké él.

www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-