MÁTYUS ATTILA
Egy este
Egy este csak úgy leülsz. A konyhaasztal
körött öt magányos szék. Rajta aznapi
újság,
egy ottfelejtett pohár, csekk, mit
holnap
be kell majd fizetned, s a terítőn
egy beszáradt
tegnapi folt figyel.
Valahol ma is robbantottak, és emelték
valami árát. De mindez nem érdekel
most,
mert távoli, megfoghatatlan, nem
valóság.
Kikapcsolod a híradót s behunyod
szemed.
Hagyod, hogy hálójával lassan körbefonjon
a csend.
Egy illatra vársz. Egy válladra simuló
kézre.
De csak az óra tiktakja veri konokul
az elmúlás
egyenletes ritmusát. Érzed; most
fordul. Most fordul
az Idő. Nyugtalan se vagy már, inkább
csak fáradt.
Ülsz még egy kicsit, egy kenyérmorzsával
játszol,
aztán felállsz, ásítasz egyet. A
fürdőbe mégy,
lezuhanyozol,
hosszan, élvezettel engeded testedre
a vizet.
A meleg lassan ellazít. Bőröd alá
bújik, mint a szerelem.
Megtörülközöl. Fogat mosol. Felveszed
pizsamád.
Imádkozol és lefekszel. Holnap megint
korán kelsz majd.
Álmodban alig mozdulsz. Akkor nem
feszít
a Miért...
|