Rohannak a percek, órák,
mint rég,
s én csak állok, az idő most megfagyott,
érzem, a világ sem lett más, ugyanaz
még,
de életem már megváltozott, s én
is más vagyok.
Egy élet született, érzem magamban,
egy apró csoda ez, mely bennem ragyog,
egy piciny szív dobban egyre gyorsabban,
szívem alatt lüktet, tán fel sem
foghatom.
Túlcsordul az érzés, könny szökik
szemembe,
nem tudom, érdemlem-e, de érte mindent
feladok,
hisz a legdrágább királyfi alszik
bennem rejtve,
élete kezembe van téve, s mit kér,
én bármit megadok.
S ha a végtelennek tűnő órák majd
letelnek,
s kezemben tarthatom ezt az apró
csodát,
mit senki más nem érthet, majd akkor
értem én meg,
hogy mit is jelent nekem az Édesanyám.
S majd hosszú percekig csak féltve
nézem,
remegő száj, s apró kezek-lábak kusza
hada,
s csak lassan, könnyezve jut el szívem
legmélyére,
hogy az vagyok neki én is ...Édesanya!
2005. 11. 23
