ZSIDAI-NYERGES GIZI
 
Eső- és könnycsepp

Ablakpárkányra tévedő esőcsepp...
A száraz fa mohón, szomjazva issza.
Emlékeimben felvillan előttem
egy könnycsepp szemedben... kristályszín, tiszta.

Simogatásom lángoló hevében
a kezembe hullott bánatod gyöngye,
ahogy a fában most ez az esőcsepp
tenyerem medrében eltűnt örökre...

                                       1999. december 7.
A semmi

... lépés helyben állva ...
szakad a fonal
gombolyag létem elgurul
nehogy hozzá érj!
szótlanul lépj utána
majd megáll valahol ...

... Hozzád futok
egy röpke lét minden nap
bánatbolyhai hullnak
szerte–szét ...
       
                                          Tokaj, 2004. augusztus 5.

www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-