Az
életet tanította - Végh Károly kántortanító élete
Pedagógiai munkássága
"Az osztályaiban mindig igen kiváló
tanítási eredményt ért el, emellett mindenkor nagy gondot fordított tanítványai
erkölcsi és hazafias nevelésére is. Nagy művésze a gyakorlati irányú oktatásnak,
nincs olyan tanítási órája, amelyen ki ne térne a módszeres egység és a
való élet közt kiépíthető kapcsolatokra. Megyeszerte híre van pl. a természettudományok
körébe tartozó tárgyak tanítása terén felmutatott sikereinek."(10)
Meghatározó
alapelve volt, hogy az oktatásnak a szemléltetés különböző formáin keresztül
a gyakorlati, hétköznapi életből vett példákkal lehet igazán eredménye.
Így ír erről egy tudósítás:(11)
"Az elméleti és gyakorlati természettani és vegytani előadások megkapó
harmóniában fedték egymást. Élvezetes és tanulságos volt Végh Károly collégánk,
kinek különben is legkedvesebb tárgya ez, mindent megtett a siker érdekében.
Fiatal collégánk gyakorlati előadása pedig már egy kiforrott tanítói munkára
enged következtetni. .. Mily j ó kellemesen csalódni. látva a kísérleti
asztalt messziről - telve különféle kísérleti eszközökkel, úgy tetszett,
mintha számunkra egy utópia lenne csak s íme közelebbről szem-ügyre véve
a dolgot, be kellett ismerni elhamarkodottságomat, hisz azok legnagyobb
része mind otthon készült. És ha Végh Károly collégánk meg tudta csinálni
otthon, mi nem tudjuk?.. Ez az Ö előadásának a fő érdeme."
1937-ben
új tanterv bevezetésére került sor, amely többek közt megszüntette a III.
osztályban a földrajz tanítást. A korábban e tárgykörben oktatott ismeretek
átadását, a szülőföld és környékének
ismertetését a beszéd és értelem
gyakorlatok keretébe utalta. Hangsúlyozta ugyanakkor azt, hogy "a megfigyelhető
földrajzi jelenségek szemléltetésével a földrajzi oktatást megalapozzuk,
amely jelenségek azonban a természettel a nép életével a múlt emlékeivel
érzelmi és képzeleti járulékokkal kerüljenek a gyermek lelkébe anélkül,
hogy szemlélet híján rendszerre törekvő vonások lennének."(12)
Annak érdekében,
hogy az új helyzet ne okozzon bizonytalanságot a tanítónak és tanulónak
egyaránt, a Hont-Nógrád vármegyei Királyi Tanfelügyelőség egy "Vezérfonal"
kiadását határozta el. A "Vezérfonal" nem egy ember munkája, hanem minden
tanítási tervezetet a vármegye egy-egy kiváló tanítója készítette el. Összeállításánál
az a fő cél vezette a tanügyi irányítást, hogy minden pedagógus saját településének
környezetét mutassa be, tanulóinak, hiszen: "hiba volna ha a tantervet
egyszerűen lemásolva pl. vízi életről, hajózásról, halászatról beszélnénk
olyan
iskolában, amelynek környékén ilyen vizek nincsenek, de hiba lenne az is,
hogy a hegyekről, domborzati viszonyokról az iskola falai közt beszélnénk,
holott kilépve az iskolából, a természet maga nyújtja hozzá a szemléltetés.
bőséges anyagát."(13) Ennek
megfelelően a Vezérfonalban Végh Károly "A vizek növény; és állatvilága"
című fejezeteket a diósjenői' tóra adaptálva írta meg, s a "Környékünk
történelmi emlékei" részben is Diósjenő történelmének ismertetésével ad
módszertani vázlatot a témakör feldolgozásához. A segédkönyv kiadásának
másik célja, az, hogy ismertesse meg a tanítókkal a történelmi emlékekben,
természeti kincsekben gazdag vármegyét. Ennek érdekében Végh Károly írta
meg a "Nógrád-Hont vármegye történelmi adatai", és a "Vármegyének számadatai"
című fejezeteket. A kiadvány előszavát is ő írta meg, melyben felhívja
a figyelmet, hogy "a vázlatokban lehetőség szerint kerültük a sablonos
és hosszadalmas kérdés és feleletekben való kidolgozást, részint hogy hangsúlyozzuk,
hogy a beszéd- és értelem gyakorlat nemcsak kérdés és feleletekből áll,
hanem a tanító és tanítvány közös beszélgetése közben felvetődő gondolatok,
tapasztalatok és megfigyelések alapján leszűrt. megállapításokból. A vezér
könyv anyagát felülvizsgálta, szerkesztette és sajtó alá rendezte: Végh
Károly.(14)
A pedagógiai
munkában nagy fontosságot tulajdonított a jellemfejlesztésnek. Sokat kísérletezett
e témakörben. Megfigyeléseinek eredményeit, s a tárgykörben összeállított
tantervi anyagot előadta a vármegyei általános tanítóegyesület közgyűlésén
is.(15) Az előadás anyagából idézett
gondolatok Végh Károly pedagógiai. ars poeticáját tárják elénk, a hivatásszeretet
és a szakmai felkészültség nagyszerű szintézisében. "Csodálatos teremtmény
az ember! Ugyanaz az egyén képes egyik percben lesüllyedni a mélységekbe,
megcáfolván minden erkölcsi ideált, míg a másik percben a legerősebb jellem
nyilatkozása emeli fel a magasba. Egyszer felemelkedik a csillagok fölé,
máskor lejjebb süllyed az állatoknál.
Légy orvos,
művelj nagy dolgokat, találd fel az emberi nyavalyák gyógyító szérumát,
légy költő, vagy író, vagy zenei nagyság, alkoss nagy, örökéletű dolgokat,
- szegény maradsz, mert ez a világ nem fizeti ezt meg neked. Legföljebb
halálod után csinál kultuszt belőled és emel szobrot neked a maga gyönyörködésére.
Taníts,
oktass, dolgozz embertársaidért, égj el a világ javáért való önfeláldozásodban,
- csak névtelen hős maradsz, vagy Mestered sorsára jutsz, keresztre feszítenek.
De légy
hadiszertáros, vagy szállító, találj föl borzalmas hatású gázokat, irtózatos
erejű lövedékeket, förtelmes hadi tankokat, repülő gépeket, - találd ki,
hogy miképpen lehet mindnagyobb tömegben embert irtani; akkor megfizetnek
neked, - dúsgazdag ember leszel.
Nem csoda
tehát, ha a technikus, bölcsész, vegyész, stb. versengve áldozza föl jellemét,
nagy anyagi előnyökért. A huszadik század portréja ez, amely annyira büszke
az ő műveltségére.
Amíg tanítási módszerünkben teljes
gőzzel haladunk előre, addig nevelésünkben, a jellemek kiformálásában és
megerősödésében hátra maradtunk.
Korunk jellemgyöngeségét
sokan felismerték és minderősebben tódul előtérbe egy jellemszilárdabb
társadalom megteremtésére való törekvés... Ezt különösen Amerika vette
észre, ahol behozták a teszteket. Önvallomások és. önbírálatok ezek, amelyek
állítólag, a jellemfejlesztést hathatóan szolgálják... Nálunk e tekintetben
még nagyon kevés történt...
Tagadhatatlan,
hogy mi, tanítók nevelünk, de nevelési munkánk nem eléggé hathatós, mert
azt az élet szele azonnal elsöpri. Az élet erősebb nevelési tényezőnek
bizonyult nálunknál. Meg-figyeléseket tettem arra nézve, hogy egyes tanítóemberek
egy helyben való hosszú működése milyen hatással van a fe1cseperedett nemzedékre?
Volt alkalmam jó nevű tanító és kevésbé jó nevű tanító felnőtt növendékeit
figyelni. Azt tapasztaltam, hogy az élet egy nagy gyalu. Mindent egyformán
csiszol. Kipótolja az egyik tanító mulasztását és eltörölte a másik többlet
munkáját. Az egyik növendék felejtett, a másik szerzett. De egyet mégsem
bír kitörölni az élet, a nevelői munkát. A tanítvány bukott, küzdött az
élet porondján, gyúrta, formálta az élet, de azt az erkölcsi tényezőt,
amit az iskolában felszedett, mindig visszasírta. Vétett ellene, de iparkodott
ismét visszatérni hozzá.
Azért tehát
azt mondom, hogy tanítói működésünkben az ismeretnyújtásnál fontosabb a
nevelői munka, az erős jellem megalkotása; Eddig erre fordítottunk legkevesebb
gondot... Az ismeretek nyújtásával egyidejűleg kell haladnia a jellem kialakításának
is... Néhány év óta foglalkozom ezzel a kérdéssel és törekszem arra, hogy
erős jellemek kifejlesztése érdekében tervszerűen járjak. Munka közben
rájöttem, hogy nem elegendő ráhatással, szoktatással, alkalmi kapcsolatokkal,
intéssel a gyermekre ráhatni. A szorosan vett nevelési munkán felül még
bizonyos oktatási, nevelési, tanítási munkát is kell végezni. Szóval ne
csak neveljünk, hanem tanítsunk is a jellemfejlesztés érdekében. Rá kell
vezetni, meg kell értetni bizonyos dolgokat, amelyek körülötte vannak,
vagy zajlanak le, de ő eddig nem vett tudomást róluk...
Munkánk
közben igénybe veszem a számonkérést és fogalmazást is. Ha valamely esemény,.
verekedés, lopás, felzaklatja a falu érdeklődését, azt az iskolában is
megtárgyaljuk és ítéletet alkotunk. A kihágó gyermek fölött néha bírói
tárgyalást tartunk, ilyenkor vádlót, védőt és bírót nevezek ki, akik megállapítják,
hogy mi volt helyes, vagy helytelen, avagy hogyan kellett volna helyesen
cselekednie? Én ebben csak irányítok, a többit növendékeim végzik el.
Munkám kézzelfogható
eredményéről még korai volna beszélni. Egyelőre megállapítottam, hogy iskolai
életünk feltűnően megjavult. A jellemek sokszor felemelő megnyilatkozásai
fordulnak elő, amelyek eddig nem voltak.
Kérem kartársaimat,
hogy kísérletezzenek vele. A megállás csatavesztést jelent. Ha pedig eredményeket
szereztek már e téren, hozzák ide és tegyék közkinccsé!"
Végh Károly a Nógrádi Járáskör üléseire
készülve mindig nagy gondot fordított arra, hogy pedagógustársait tájékoztassa
a legújabb szakmai eredményekről,(16)
a frissen megjelent szakirodalomról(17)
s ha kellett igyekezett buzdító szavakkal lelkesíteni tanítótársait : "nincs
nagyobb veszedelem egy nemzetre nézve, mintha a csüggedés és lemondás lesz
úrrá rajta.. Ma sokan tétlenül néznek a jövőbe, a segítséget mástól várják,
pedig minden segítség hatástalanná válik, ha saját magunk nem igyekszünk
sorsunkon javítani. Munkára és önbizalomra kell nevelnünk, hogy ne másokra
támaszkodjunk, hanem saját erőnkből tudjunk talpra állni. A munkára nevelésben
példánkkal is nevelnünk kell: dolgozzunk, mert ezzel magyar hazánk javára
értékessé tesszük életünket."(18)
Végh Károly aktivitását jelzi az
a tény is, hogy hosszú időn keresztül pénztárosa volt a Vácegyházmegyei
Római Katolikus Tanítóegyesületnek is.
Tankönyvírásba
először 1914-ben fogott, mikor egy vasúti altisztképző tanfolyam részére
írt természettan könyvével országos pályadíjat nyert.(19)
A római katolikus elemi iskolák számára a Szent István Társulat által kiadott
tankönyvsorozatból Végh Károly írta a "Vegytan és természettan"-t,(20)
részt vett a sorozat összes tankönyveinek felülivizsgá1atában, megbírálásában.
Több tankönyvnek ő az egyik társírója. (21)
Látjuk tehát,
hogy Végh Károly saját életútjában, pedagógiai munkájának szervezésében
is mennyire ragaszkodott nevelési esz-ményének megvalósításához: az öntudatosan
cselekvő ember valóságformáló, sokoldalú kibontakozásához. A kísérletező
tanár, a példamutató nevelő, az elméleti felkészültségét igényesen fej-lesztő
tankönyvszerző, a pedagógustársadalom aktív szerepvállalója volt ő egy
személyben. Életvitele erősítette meg nap, mint nap nevelői eszményét:
a pedagógiai munka nem fejeződik be az iskola falai mögött. Az ifjúsággal
és a felnőtt korosztállyal kialakított pedagógiai kapcsolatai, valamint
a település helyi társadalmában vállalt kötelezettségei elénk vetítik a
cselekvő értelmiség napjainkban is oly kívánatos ideálját.
|