A ballagó nyolcadikosok saját tantermükben várták a csengőszót. Mi a "B"
osztály egykori birodalmába tekintettünk be. A virágfűzérrel díszített
táblán az ittmaradók üzenete: "Attól, hogy elmentek, az emléketek örökre
itt marad". Majd a csoport tagjait a szülői munkaközösség köszöntötte,
a tanulók egy-egy kerámia baglyot vehettek át, amely emlékezteti őket a
tudás hatalmára. Az osztályfőnök a virág mellett igazán megható ajándékot
kapott. Egy míves kivitelű, de üres dobozt. Ebbe a dobozba helyeztek a
volt tanítványok egy-egy kavicsot, rajta a nevükkel. Szép ötlet, valószínűleg
sokáig kellemes emlék marad. Minden bizonnyal a másik osztály is hasonló
örömökkel készült osztálytermében. Majd felcsendült az utolsó csengőszó,
vállukra vették a ballagó tarisznyát, és eilndultak a sokszor bejárt úton.
A séta után az iskola nagyudvarán foglaltak helyet.
A Himnusz elhangzása után hangzottak el versek, köszöntők, dalok. No de
haladjunk a történések sorrendjében. Nagyháziné Bacsa Mónika, az iskola
igazgatója elsőként értékelte az elmúlt esztendőt, több elismerést, a köszönet
virágait adta át, illetve kiemelte a kitűnő és jeles tanulókat, akik az
emelvényként szolgáló iskolalépcsőn be is mutatkoztak. A dijak közül kiemelném
a "Jó tanuló, jó sportoló" elismeréseket, ami ugyancsak most került átadásra.
A jutalmazottakról és az elismerésekről részletesen a mellékelt hangfelvételből
lehet tájékozódni, illetve a (ígéretet kaptunk az iskola igazgatójától,
hogy megküldi) a beszédek forgatókönyvéből, amit ide is csatolunk.
Hegedűs Ferenc polgármester köszöntője után az iskola énnekara adott elő
egy dalt, majd a tulajdonképpeni ballagás mozzanatai következtek. Elköszönések,
búcsúztatások, igazgatói útbaindító, biztató üzenet. Majd a két nyolcadikos
csaport alkotott egy énekkart, így adták elő búcsúdalukat.
Következett az iskola zászlajának átadása a következő "nemzedéknek", a
hetedikesek, és hogy legyen emlék, a zászlóra egy-egy szalag került feltűzésre.
Majd léggömbök égre bocsátása alkotott látványos képet. Ki-ki saját kívánságát
sóhajtva engedte el a gömbőt, hogy repítse az év felé jövőbeni vágyait.
Eddig szokatlan fordulat következett, mert a léggömeregetés zenéjére spontán
tánc alakult ki a betonon, tanárok, diákok együtt vidámkodtak még egyet.
Emlékezetes szépen összeállított rendezvény volt, ma már közhelyesnek tekinthető
- noha remekművek - mellőzésével. Ötletes, itt-ott humoros, fiatalos szemlélettel.
Mint ahogyan az igagató búcsúzó szavai is: "Éljen a haza, menjetek haza!"
(No persze a szövegkörnyzetéből kiragadva más értelmet kaphatnak e szavak,
de hallgassák meg az alul lévő linken a teljes beszédet.
Az udvari ceremónia után a tanulók az osztálytermekbe vonultak, ahol átvették
bizonyítványaikat. Legközelebb szeptemberben szólalnak meg a csengők új
elsősökkel, és nyolcadikba lépő ma még hetedikesekkel.
Bár fényképezőgépek százai kattogtak, és a rendezvény végén - az utóbbi
évek szokása szerint - az iskola előtti vírágos, szökőkutas parkban készültek
családi és csoportképek, mi is közreadunk egy szűkebb fotóalbumot. Képeink
a szép, virágos (szerencsére) napdütéses ünneplés pillanatait őrzik meg
az utókornak. |
 |
