Rekviem a vasútért

2018.07.15.

Nyomtatható változat >>>

-
Noha nyáridő van, gondolná az Olvasó, hogy az uborkának a szezonja nem hoz sok érdekességet e kistérségi hírportál számára. Való igaz, a városban kevés esemény történik napjainkban. De ahogyan a klasszikus mondás tartja "A téma az utcán hever". Ezennel a sínen van. Többek jelzése alapján jártunk utána milyen képet mutat Rétságon a megszűnt vasútvonal, az állomás.
     2007-ben született döntés több vasúti mellékvonal megszüntetéséről. (A kommunikáció ugyan csak szüneteltetésről szólt, no de az elmúlt évtized azért már szünetnek bőven sok.) Az akkori döntés költségmegtakarítással indokolta a vonalak bezárását, de mint az a pár évre rá szakemberek kimutatták megtakarítás nem volt. Minket közvetlenül a Diósjenő-Romhány vonal megszüntetése érdekelt. Annak idején külön cikkben el is búcsúztattukaz utolsó vonatokat. Itt kell megjegyezni, hogy a járat nem csak Diósjenő és Romhány között közlekedett, hanem hétvégeken a Nyugati pályaudvarról volt közvetlen járat Romhányig, érintve a fontos üdülőövezeteket, turisztikai célpontokat. (Pl.: Verőce, Szokolya, Nógrád, Diósjenő, Bánk.) Ezen járatoknak mindig volt forgalma, sőt olykor még különvonatot is beállítottak egy-egy nagyobb rendezvény alkalmával.
     Sajnos a szüneteltetés túl hosszúra sikeredett. Olyannyira, hogy már remény sincs arra, hogy a vonalon százmilliós ráfordítás nélkül akár egyetlen vonatkocsi is végighaladhasson. Több helyen járhatatlan a sín. Csak egyetlen példa a 2-es főúti kereszteződés, ahol fénysorompó szorgosan mutatja a szabad utat. A sínt meg "benőtte a beton". Még egy kézihajtány is kisiklana, nemhogy egy vonatkocsi. Jó kérdés, hogy nem lenne célszerűbb a fénysorompó fenntartási költségei helyett egy "vasúti átjáró jelzőőrrel" táblát elhelyezni, ha netalán erre tévedne az Európa-Expressz, csak lenne egy bakter aki leállítaná a forgalmat. Így csak értelmetlen jelzés, és felesleges költség. Bár költséget más is igényelne amire pedig nem látszik szándék. (Később kitérünk rá.)
     Az alsó képekből az első négy 2006-2007-ben készült. Látható, hogy viszonylag rendezett körülmények uralkodtak a vasútállomás környékén, noha az utolsó években már váróterem és pénztár sem működött itt, sem forgalmi szolgálat.

Mit lát aki manapság arra vetődik?
     Az egész környék elindult az enyészet útján. Még a Google fényképező autója 2011-es felvételén is rendezett körülményeket látunk, tiszta sínekkel, gaz nélküli nagybetonnal. (A Vasutasház utcán végig fotózott) Itt még látható a raktárépület, fényesen kivillannak a sínek, viszonylag rendezett nyugalmat áraszt a táj. Az állomásépület mellett virágos kert, látszik a Rétság felirat a házon, a várótermi ajtó megközelítéséhez sem kellett bozótvágó.
     Napjaink képei kész katasztrófáról árulkodnak. Komikus is lehetne ahogy a zöld fű - és gaz, meg pollenszóró növények - birtokba vették a vasúti közlekedés pályáját és környékét. Csak sajnos nem olyan humoros a dolog. Nem csak a látvány, hanem a veszélyes növények miatt sem. És bizony végig a 15 km-es pályán ez tapasztalható akárhol is vetnénk pillantást az egykori nyomvonalra.
     Aztán egy rendőrségi hírben olvashattuk, hogy fémtolvajok eltulajdonítottak fémlemezeket a melléképületről, de a rend őrei rövid időn belül elfogták őket. Nagyon helyes! Az ellopott fémet visszaadták a tulajdonosnak, a MÁV-nak. Kérdezné sok ember: "No de minek". Mert az a MÁV tulajdona, visszajár. Csakhogy - ki tudja hogyan és miért - a tetőlemezektől megfosztott épület egyszercsak lángra kapott és szénné égett. Az épületben áram már nem volt, öngyulladás kizárva. A maradványok szomorú mementóként kiáltanak valami intézkedés iránt. Igaz, a tulajdonos a "legszükségesebb intézkedéseket" megtette. Fehér-piros sávos műanyagszalaggal körbehatárolta a romhalmazt. No ehhez csak gratulálni lehet. Leleményes felelősség-elhárítás, mondhatom. De a városképet rontó "műtárgy" hónapok múltán is ott árválkodik, mint ha nem lenne gazdája. És balesetveszélyt is jelenthet a talajon fekvő szalagot nem tisztelő kalandvágyó ifjúságnak.
     Mint a gazdátlan parlag úgy áll a gazzal benőtt állomás és a sínpálya a város közepén (Körülötte fontos intézmények, üzemek. Ha pedig a várost az Ipari parkig értelmezzük, akkor valóban közép. De tény, forgalmas, és jól látható a hely.) A riport készítése során többen megállítottak, beszélgettek. Mit lehetne tenni, miért van így? Egyik megszólaló azt mondta "nehogy már ezért is a polgármestert tegyem felelőssé!" Hanem kit, kérdezem én? Mert tény, hogy van gazdája a területnek és a még álló építményeknek. A Magyar Állam, és kezelője a MÁV. Bizony a vagyon - a föld, az ingatlan - felelősséggel is jár. Ha nem üzemel a közlekedés, ilyen állapotokat akkor sem lehet megengedni. És igen! A polgármester tehetné szóvá, írhatna feljegyzést - sőt feljelentést - a helyzet megoldására. Természetesen szó sem lehet arról, hogy rétsági közpénzből ott takarítás legyen, de az intézkedés egyértelmű kötelesség! Az is igaz, hogy ha egy magánszemély területén akad parlagfű, ott megjelenik a hatóság, és - jogosan - büntet. Itt meg mindent szabad? Az állami tulajdonos a saját törvényeire is fittyet hány? Hát kéremszépen ez a helyzet. És nem látszik javulni. Őszre még gazosabb lesz, tavaszra újult erővel zöldel majd ott is ahol még ki-ki villan a sín rozsdásodó vasa.
     Még szerencse, hogy a vasút épületében laknak, van aki figyelemmel kísérheti a területet, ha ez nem is dolga, és az "utcafront" elfogadhatóan rendezett.

Mit lehet tenni?
Nagy okosságokat persze lehetne mondani, vagy legalábbis ábrándozni. Ha már a valóságban megszűnt ez a szárnyvonal, volt aki felvetette, hogy a síneket felszedve itt lehetne kerékpárutat, gyalogos "Börzsönyjáró" sétautat csinálni, hiszen a nyomvonal kész, állami tulajdonban van.
Noha a pálya jelen formájában valóban használhatatlan, de a kötelező fenntartási munkákat elvégezve kiderülne, hogy mennyire épek még a sínek, mit kellene tenni a gaztalanításon kívül, hogy egy vicinális, egy nosztalgia vonat döcögve-óvatosan végigguruljon Diósjenőtől-Romhányig. Vagy éppen Váctól Romhányig. Az sem elvetélt gondolat, hogy hétvégeken a Nyugatiból indulhatna nosztalgia járat az üdülőövezeteket érintve Bánk, Romhány irányába. Milyen jó lett volna a Bánkitó Fesztiválra érkezőknek, vagy más rendezvények 1000 főnél nagyobb látogatóinak. Eddig úgy tudtuk lovas nemzet vagyunk, de a hírek azt mutatják, hogy vasutas nemzet is lettünk. Igaz csak "kisvasutas". Az is igaz, hogy egyre több helyen nyílnak meg és működnek keskenynyomtávú vonalak, építenek, hosszabbítanak sínpárokat. Itt pedig csak ki kellene takarítani, végigjárni, és néha tényleg elindítani egy "csühöst" vagy egy BZ-mot-ot. Akkor már a fénysorompó sem pillogna napestig hiába több mint egy évtizede.

Csak két apró megjegyzés
     A nagybeton felé a veszélyhelyzetet elhárítandó tettek egy "behajtani tilos" táblát azzal a kiegészítéssel, hogy Kivéve MÁV és a lakók. Nem tudom a kihelyezők kire gondoltak konkrétan? Mert amint látjuk a MÁV nagyívben tesz arra, mi történik a területén. Lakók meg a tábla után nincsenek. Hacsak az egykori mázsaházban megbúvó madarak nem, de nekik nem akadály átrepülni. Ha a leégett épület eltakarításra kerülne, ismét hasznosítani lehetne a betont. Mint régen autóvezetés gyakorlásra, egyes rendezvényekre, vagy szükségparkolónak. Mert a terület ugyan a MÁV-hoz tartozik, (bár kérdés mettől meddig), de tény, hogy a térképeken és az utcanévjegyzékben mint Vasutasház utca szerepel egészen a nagybeton belső végéig. Utca tehát, közforgalomra átadott magánterületként! És bizony egy helyi rendeletben (12/2015. indoklás 4. §-a) ez a hely van megadva a 3,5 tonnánál nagyobb járművek várakozására, parkolására. Akkor meg hogy? Egyszerűen valaki odarak egy táblát az utca közepére? Ezt is érdemes lenne átgondolni, rendezni.
     Ha pedig a MÁV-nak nem kell, adja át gondos gazdának, vagy értékesítse. No persze nem aránytalan feltételek mellett nagyobb kötelezettséget róva a használóra, mint amit ők foglalkoznak vele. Mert ilyenféle átadási kísérlet volt az önkormányzatoknak, teljes üzemeltetési kötelezettség mellett még a megszűntetés előtt. Ez persze nem megy. De hogy valami nagy-nagy rendet kellene tenni ezen a területen is, az nem is lehet kérdés.
     A régi képek szép emlékeket őriznek, az újabbak pedig dokumentálják a leírtakat.

GiK -